2. fejezet

- Valld be, hogy azért megijedtél mikor feltűnt Jay-Z. - kuncogtam fel, majd kilestem az ablakon.

Igen, még éjjel elhagytuk a várost. Még csak körbe sem szemlélhettük a nevezetességeket, a plázát, parkokat. Amiket általában a turisták szoktak. Jóformán jöttünk, aztán mentünk is. Igaz, még csak most vágtunk bele ebbe a 'turnéba', de érzem, hogy fáradok. Az idő eltolódás, a kialvatlanság, az ide-oda menés. Ezek egytől-egyig megviseltek mindkettőnket, és egy ideig még ez lesz. Megszokni meg lehet, de megszeretni nem.
Az eddig kezemben tartott könyvet össze csaptam, és gondosan elraktam, hiszen nem tudtam a sorokra figyelni. Jobban foglalkoztatott inkább az, hogy mikor, és hogyan fogok aludni a közel jövőben. Hiszen oda érünk, kipakolunk, elmegyünk interjúvolni, aztán tovább is állunk. A repülőn pedig sehogy sem tudok elaludni, mert vagy gyerek sikongást hallok, vagy mögöttem nevetgélnek, vagy Justin piszkál. Ezért vagyok itt most is. Máskülönben aludnék, mert eléggé fáradt vagyok, de az istenért se tudok ilyen környezetben aludni. Egyszerűen nem megy.

- Ez egyszerűen nem igazságos. - néztem felé. - Még csak körbe se járhatjuk a várost. Sőt, még aludni sincs időm, én nem tudok ilyen helyen aludni. Egy magángépre már nem futott nekik?! - néztem körbe az utazókon, közben erősen gondolkodtam.
Luxus hotelre, meg minden egyébre futott, de egy magángépre már nem. Hát köszönjük!
- Nyugodj már meg. Meg fogod tudni nézni azt a hülye várost, és aludhatsz is, mert három napot maradunk. - mondta rám se nézve. Hm, ez jó hír. Egy kis pihi, szétnézünk, ilyesmi. Mindenre lesz idő. Király! De melyikkel kezdjük?! Nehéz kérdés..
- Most azon rágod magad, hogy hova menj el először. - vetette oda a szavakat, egy kis kuncogással megspékelve. Szám mosolyra görbült, mert ez tényleg így volt. - Előre kijelentem, hogy nem megyek veled. - nézett rám komolyan, mire kiskutyaszemekkel válaszoltam előbbi mondatára. - Na jó, talán a parta. De csak is a sexy bikinis csajok miatt. - nevetett fel.
- Téged csak a drog, a pia, és a csajok érdekelnek? - tettem fel a kérdést.
- Talált. - tapsolt meg.

Miben segít a drog? Az alkohol? És a nők, akik pénzért fekszenek le mindenkivel?! Miért jó ez neki? Ki vitte bele ebbe az egészbe? A saját életét teszi tönkre, és rövidíti meg. Jó, bevallom, tud kedves és aranyos lenni, de ez ritka. Legtöbbször csak bunkón válaszol vissza, és paraszt. Ezeket a szavakat tudnám rá használni, bármennyire is akarok róla pár jó szót mondani, nem lenne igaz. Próbáltam nem elhinni amiket az újságok írnak róla, és amik a neten terjengnek. De be kell vallanom, hogy volt alapja azoknak a cikkeknek. Nagyon is volt. Persze a legtöbben visznek bele pár hazug dolgot, de nagy részük igaz. A balhéi, rendőrségi ügyei. Mind igaz. Hova lett az a pici 16 éves Justin? Aki a baby című számmal tarolt, és mindig a haját igazgatta? Eltűnt, és egy rosszabbik változata váltotta fel. Felnőtt, és a cselekményeivel nem csak a családjának okoz fájdalmat, hanem a rajongóinak is. Mindenben kiállnak mellette, és megbocsájtanak neki, ő mégsem áll le. Hibát hibára halmoz, és még ráadásul büszke is rá. Hát ilyennek kell lennie egy 20 éves fiúnak?! Nem, nem hinném. Persze még ki kell ismernem, de sokat beszélgettünk a repülő úton, de ennek is csak az az oka, hogy unatkozott.
- Hogy süllyedhettél ennyire mélyre? - suttogtam
- Nem kérek kioktatást kösz. Tudod, ha valaki elkezd valamit, nehezen tud leállni. Mit gondolsz, magamtól kezdtem el drogozni? Hát nem! - emelte fel hangját, de szerencsére nem hallották meg az utasok. - Belekeverték az italomba. Mindennap azt a drogos piát ittam, és nem tudtam róla! A szervezetem meg még többet akart. Nem tehetek róla, egyszerűen muszáj drogoznom, nem tudok leállni! - halkult le.
- Hallottál már arról a szóról hogy elvonó? Nem?! Akkor most tájékoztatlak, hogy talán érdemes lenne ellátogatnod... - köptem oda a szavakat rá sem nézve, felvont szemöldökkel, magam elé meredve.
- Hogy a média újabb dolgokat találjon ki? Nem, azt nem akarom. Mindennél jobban szeretem a rajongóimat, nem tehetem meg velük ezt, hogy ott hagyom őket, és ki tudja mennyi időre elvonóra megyek. - hunyta le szemét. A levegőt egyre lassabban vette, majd homlokát óvatos mozdulatokkal kezdte kicsit masszírozni. Már ha a homlokunkat lehet masszírozni. A plafont kezdte vizslatni, majd pillantását rám szegezte, és tekintetét belefúrta az enyémbe.

Elvesztettem a fonalat. Komolyan, nem értem mi folyik az életében. Azok lennének a barátai, akik drogot raknak az italába? Nem, nem hiszem. Justin új oldalát mutatta meg. Legalábbis számomra új. Egy magabiztos, megfontolt, és óvatos fiú volt. De a haverjai megölték ezt az énjét. Vagy egy részét. Minden ott kezdődött, mikor megjelentek. Justin teljesen más karakter volt mint ők. Nem illett közéjük, de befolyásolható volt, és miattuk változott meg. Ez egy folyamatosan kialakuló változás volt. De a cérna ott szakadt el, mikor drogossá tették. Igen, nem félek kimondani, drogos lett, még ha nem is akart az lenni. Azzá vált. A barátai azzá tették.
- Sajnálom. - szólaltam fel kis idő múltán, majd karját lágy mozdulattal simítottam meg.
- A szívem mélyén még mindig az a Justin Bieber vagyok aki voltam. De befolyásoltak, és olyan lettem mint ők. Egy seggfej. - hajtotta le a fejét. - Néha gyűlölöm magam, de olykor büszke vagyok a tetteimre, még ha azok rosszak is.
- Kérjük csatolják be az öveiket, leszállunk. - szólalt meg a bemondó, mire fejem oldalra kaptam, és az ablakon bámultam kifelé.


                                                                      *******

- Jól áll ez a bikini. Szexi a popsid. - nyitott be a szobába Jus. Válaszul csak egy megforgattam a szemem, és felkaptam egy rövid farmernadrágot.
- Mehetünk?! - néztem a meztelen felsőtestű fiúra. Egy nadrág volt rajta, meg papucs, mert a partra mentünk, ami egy köpésre van.
- Várj. - matatott a bőröndjébe. - Áh itt van. - nevet fel. - Kérsz?! - nyomott felém egy kis zacskót amiben por valamint néhány bogyó volt.
- Menj a francba. - verem ki a kezéből mire, gyorsan utána kap, majd gyorsan be is vette mindegyiket, egy pohár vízzel. Megállíthattam volna, de nem tudom mit csinálna, ha kidobnám az ablakon, vagy lehúznám a wcn a kis bogyóit.
- Este játszadozunk egy kicsit? - simította meg hátamat.
- Most veszed le rólam a kezed, vagy eltöröm. - léptem arrébb egy lépést..
Pár percen belül a parton is lettünk, ami tömve volt.
- Sziasztok csajok. - vált le Justin. Remek, egyedül maradtam. - Mit szólnátok, ha innánk valamit, aztán pedig felmennénk hozzám? - markolt bele az egyik seggébe, aki pedig lesmárolta válaszul.
Jézusom, mennyi riherongy van itt. Azt hiszem egy ideig nem megyek fel. Nem akarom őket hallgatni.
- Szia, látom egyedül vagy, nincs kedved inni valamit esetleg? - állt meg mellettem egy magas, kockahasú, helyes fiú. Szám mosolyra húzódott, és bólintottam, mire el is indultunk.
- Velem van, seggfej. - húzott arrébb Justin. - Én csajom, lehet menni. - szűrte ki fogai közt.

1. fejezet

Sziasztok, ez lenne az első rész, ha tetszett iratkozzatok fel, pipáljatok, és írjatok kommentet. Nagyon szépen köszönöm! :)


- Nyugalom Nina, te is rögtön megkapod a reggelit. - ágaskodott fel kiscicám.
Egy szemrebbenés alatt legurítottam a maradék tejeskávémat, és megetettem kisállatomat, immáron utoljára. Legközelebb őt is már csak tizenkét hónap múlva ölelgethetem meg. Addig pedig a szomszédban fogja tengetni a napjait.

Felsuhantam az emeletre, és levittem az előtérbe a bőröndjeimet, ami szám szerint, összesen tizenkettő. Fikarcnyi ötletem sincs, hogy ezt hogy fogom elvinni, de csak megoldom majd valahogy. Egy végső pillantást vetettem szekrényemre, és megbizonyosodtam róla, hogy mindent beraktam, és hogy üresek a polcok. Ninával átrobogtam a szomszédhoz, és könnyes búcsúval hagytam ott. Még pár percig a konyhában ülve nyomogattam a telefonom, de egy duda szó miatt, inkább zsebembe süllyesztettem a készüléket, és egy mosollyal az arcomon nyitottam ki a bejárati ajtót. Hallottam, amint nyílik a kocsiajtó, aztán becsapódik, és maga a megtestesült Justin Bieber lép be a házamba.
- Szia, Grace vagyok, én leszek a társad. - nyújtottam ki a kezem, amibe erősen belecsapott.
Szépen le is zsibbadt.
- Gondolom tudod hogy Justin vagyok. - húzta végig ujját az egyik bőrönd szélén. - Gyere, kivisszük a kocsihoz a bőröndjeidet. - szólalt meg, majd ezek után már csak a bőröndök hangját hallottuk, nem beszélgettünk.
Szerencsére befért minden, az utazótáskát, valamint a kis táskámat pedig a hátsóülésre raktuk.
- Kicsit megdöbbentem, mikor kiderült, te jössz el velem, de végül is örültem. Biztos jól megleszünk ketten. - mosolyogtam felé, mire csak sóhajtott egyet.
- Nem nagyon érdekel hogy minek örültél, és minek nem. - nézett rám üres tekintettel. - Lényeg hogy sok pénzt kapjak, a többit leszarom. - nevetett fel az utóbbin, majd rám nézett. Lesütöttem a szemem, és a cipőmet bámultam. - De legalább egy dögös bigével szerezhetem meg a lóvét. - kuncogott.
- Fogd be! - emeltem fel hangomat, mire felvont szemöldökkel nézett felém, majd ismét a vezetésre figyelt.

A felmaradt tíz perc, amit az autóban töltöttünk, csendesen telt. Én a házakat figyeltem.A sétáló embereket. A várost. Érdemes itt hagyni mind ezt?! Tudom, sokak vágynak arra, hogy a nagy Justin Bieber azt mondja nekik, dögös, de nekem nincs szükségem arra, hogy hallgassam ahogy flegmázik velem... A repülőre nem kellet sokat várni, viszonylag hamar el is indultunk, és míg én a kérdéseimet írtam fel magamnak, amiket majd nyilván felteszek valakinek, a szupersztár nagyban nyomta a mobilját. Minden bizonnyal az ostoba haverjaival irkált, mert fél percenként visított fel, a nevetéstől persze.

- Nézd már, milyen vicces ez a csaj. - tolta elém a készülékét, amin egy kicsit pufi - na jó nagyon - lány van, szemüvegben, mellette pedig Justin.
- Ő egy rajongód. - néztem rá elkerekedett szemekkel.
- Na és?! - vonta fel fél szemöldökét. - Beszélgessünk, unatkozok. -szólalt meg kis idővel később.
- Foglald el magad. - mondtam fel sem nézve a telefonomból, amit időközben elővettem.
Áthajolt hozzám, és nézte mit tevékenykedek. Semmi különös, csak smst írtam.
A repülő utunk hamar elment, rádöbbentem, hogy nem is olyan rossz fej, tud ő normális is lenni. Csak akarni kell. Fogtunk egy taxit, és ahhoz szállodához vittek, amiben épp Beyonce szállt meg. Elég puccos, és drága hely volt, de mindent fizettek nekünk, tehát mindegy volt. Lecuccoltunk, és pihentünk egy kicsit, mert este koncertre kellett mennünk, aztán pedig meginterjúvolni magát Beyoncét. Tudtam, hogy Bieber nagyon várta már, hisz imádja a csajt. Bár tényleg elég csinos..
- Öltözz királykisasszony, megyünk. - kopogott be Jus. Már legalább fél órája kész voltam, de sebaj. - Oh. - nézett végig rajtam. - Remek, gyere. - fogta meg a kezem lágyan, és húzott is ki az ajtón.
Gyalog indultunk neki a stadionnak, ahol a koncert lesz. Mikor megérkeztünk ebbe a városba, még elég meleg volt, ám ez mostanra visszavonulót fújt, és átvette helyét, a zord, szeles idő. Összébb húztam magamon a lenge kardigánt, és sietősebbre vettem lépteimet. A hátsó ajtón léptünk be, majd egy hosszú folyosón sétáltunk végig, ahol síri csend volt, így csak lépteinket lehetett hallani. A backstage-be mentünk, ahol aztán váltottunk pár szót a többiekkel, majd elhelyezkedtünk, a nekünk kijelölt helyen. Justin idegesen leste óráját, hogy mikor kezdődik már a show. A száját nyaldosta, mikor megjelent a színpadon a főattrakció, Beyoncé. Tíz perc elteltével pedig már nem bírt nyugton maradni a székben. Míg ő magával a színpadon lévő énekesnővel volt elfoglalva, én egytől-egyig mindent kielemeztem. A díszletet, a táncosokat, a dalokat, és az egyéb dolgokat. Két oldalnyi dolgot írtam fel, és próbáltam ebbe belesűríteni mindent amit gondoltam. Jót is, rosszat is. A rajongók folyamatosan sikítottak, tapsoltak, és énekeltek. Nagyon lelkesek voltak, és látszódott rajtuk a boldogság, és a büszkeség. Büszkék a példaképükre, és büszkék arra, hogy mindezt a kisujjából kihúzza az említett személy.
A show eszméletlen volt, és be is telt két oldal a noteszomban, mint ahogy már említettem. Mindig is szerettem Beyoncé dalait, meg úgy az egész személyt, de ezt most félre kellett tennem, és a negatív kritikát is meg kellett írnom. Így megy ez. Nem mondhatod el a kedvencedről hogy csodálatos előadást nyújtott, csak mert szereted. Minden részletet meg kell nézni, és megtalálni akár csak a legapróbb hibát is. Így ment ez a mi esetünkben is. Míg én a rosszat, Justin a jó dolgokat írta le. -De biztonság kedvéért én mindkettőt leírtam.- Ebből aztán majd összehozunk egy szaftos kis cikket, és az interjúval együtt a nagy közönség elé tárjuk őket.
A koncert után az öltözőjébe siettünk, és miután betessékelt minket, helyet is foglaltunk egy kanapén.
- Hölgyem. - csókolta meg gyengéden Justin Beyoncé kézfejét. Az utóbbi személy csak felnevetett, és adott egy puszit Justinnak..
- Rég láttalak Bieber! - lépett mellénk hirtelen Jay-Z.

Prológus

-  Akkor hivatalosan is kimondom, amire teljes két hétig kellett várnod. – állt fel komótosan a székből Ben, a főnököm. –Grace, holnap után egy éves világ körüli ,,turnéra’’ indulsz, és különböző emberekkel fogsz riportot, vagy ha esetleg így jobban tetszik, interjút készíteni. Nem egyedül, ugyanis Justin Bieber is veled tart, a visszavonult sztár. – az imént kimondott név ismerősen csengett a fülemben, igen, bizonyára még régebben hallhattam, a húgom szájából. Hallottam már róla, és a két puszta kezemen megszámlálhatatlan botrányairól. Szívem nagyot dobban a hír hallatán, ugyanis három éve várom ezt a pillanatot. Minden évben elmegy egy szerencsés író közülünk egy teljes évre szóló turnéra, ahol különféle hírességekkel kell kisebb videókat felvenni, amiket persze a Youtube nevű közösségi oldalon találhat meg mindenki. Holnap után. Vízhangzott a fejemben a mondat. Holnap után, egy szerdai napon, felkerekedünk, útnak eredünk, és meg sem állunk. Nem tekintünk vissza, egyszerűen csak utazunk, városról városra. Bár még nem ismerem személyesen a partnerem, mindent beleadok, hogy jó társak legyünk, mi ketten. Indulásra kész vagyok Justin, és indulásra kész vagyok, Ben!